Gyakran halljuk ezeket a kifejezéseket: pogány, ateista, nihilista vagy hitetlen, miközben nem biztos, hogy tisztában vagyunk a pontos jelentésükkel. A megkeresztelt és hívő emberek esetében egyértelmű a helyzet: náluk a "vallásos" kifejezés a helytálló, hozzátéve a megfelelő egyház és/vagy felekezet megnevezését, mint például: római katolikus, református, evangélikus ... stb. Ám azoknál az embereknél, akiket nem kereszteltek meg és hitüket sem gyakorolják, már felmerül a kérdés: hogyan nevezhetjük ilyen szempontból hovatartozásukat. Már ha egyáltalán felvetődik a dolog, mert többnyire ma már egyáltalán nincs semmilyen jelentősége az egésznek, miközben mégis tévesen kategorizálják be önmagukat (vagy mások őket) egy-egy rosszul használt kifejezésekkel.   

A "pogány" szó például több módon is értelmezhető. Etimológiáját tekintve, a latin "paganus" azaz vidéki szóból érkezett a közhasználatba (pagus = falu) és kezdetben a vidéken élő és így a keresztény térítésekből kimaradó NEM keresztényeket jelentette. Ugyanakkor bibliai értelmezésben a NEM zsidókat is így hívták, hiszen a "nép" alatt akkoriban a szentföldi területeken csakis a kiválasztott zsidóságot értették. Ebből ered az a furcsa helyzet, hogy X. század előtti írásokban felbukkanó paganus vagyis pogány kifejezés nem biztos, hogy mindig a keresztségből kimaradó lakosságot takarta. Kiemelendő, hogy a politeista, több-isten hitűek is gyakran kerültek ebbe a kategóriába. Napjainkban a megkereszteletlen embereket illetik ezzel a kifejezéssel, többnyire indokolatlanul pejoratív értelmezéssel.

Ami az ateista kifejezést illeti: a szó a görög theós (θεός) azaz isten kifejezésből származik, melyhez az "a" előtaggal (fosztóképzővel) az istentelen, isten-nélküli meghatározást kapjuk. Ez egy aktív állapot, vagyis tenni kell azért, hogy ateistának mondhassuk magunkat, az egyszerű "vallástalanság" a hit felé mutatott passzivitás (amikor egyszerűen nem érdekel bennünket a vallás) még nem tesz bennünket ateistává. Az igazi ateista TAGADJA Isten létezését és vagy egy másik elképzelést állít ezzel szembe (például a marxizmust) vagy kimondja, hogy Isten létére nincs bizonyíték így nem lehet hinni sem benne.  

A nihilizmus szintén gyakran félreértett és félremagyarázott irányzat (a XIX. század második feléből). A kifejezés a latin "nihil", azaz semmi szóból ered, jelezve, hogy követői a megszokott, hagyományos értékeket, normákat, erkölcsi követelményeket, főként a vallási tanokat semmisnek tekintik, és azok viszonylagosságát hirdetik. Ugyanakkor a nihilisták is hisznek valamiben, mégpedig az örök kételkedés és "kétségbevonás" szabadságában. (A nihilizmus képviselője volt Friedrich Nietzsche és például Jean-Paul Sartre is.)

A humanisták az emberközpontúság hívei, szemben az istenközpontú, vallásos világnézet követőivel. Azonban a XIV. században élt Francesco Petrarcától (aki a világ első humanistája volt) mára messzire jutott a kifejezés értelmezése. Napjainkban már inkább egy kritikai viszonyulást jelent, mely elutasítja a konzervativizmust, a tekintélyelvűséget, a diktatúrákat és vallást, mint az ember alapvető szabadságát, gondolati, szóbeli, írásbeli és cselekvésbeli kötetlenségét korlátozó rendszerek, berendezkedések és elvek megtestesüléseit. 

Külön érdekesség és az eddigiekhez csak közvetett módon kapcsolódik a gender-elmélet. A kifejezés a nemi szerepek hagyományos felfogása helyébe egy új, sztereotípiáktól mentes, a női egyenjogúságot központba emelő, feminista gondolkodást emelt, mely bevezette a "társadalmi nem" fogalmát. A gender-követők a korábbi évszázadokban gyökerező berögződéseket tagadják, azt hirdetve, hogy éppen ideje újragondolni a nemi szerepeket. Az elmélet első hirdetői, Simone de Beauvoir és Robert Stoller  műveikben rögzítették az elképzelés lényegi elemeit. (Nagy visszhangot keltett Magyarországon, amikor az ELTE idén tavasszal bejelentette egy gender szak őszi indítását.)