Sárosdi Lilla színésznő hosszú hallgatás után a napokban kitálalt egy szexuális zaklatási ügyről, mely vele esett meg 23 évvel ezelőtt, amikor Marton László rendező visszaélve kiszolgáltatott helyzetével - mely fiatal korából és a színház-világban elfoglalt pályakezdő státuszából adódott - molesztálta őt. (A "kitálalás" október 14-én történt név nélkül, majd 19-én a "tettes" megnevezésével.)
A színházban és a rendező autójában elkövetett perverz szituációk után a művésznő hallgatásba burkolózott és csak barátainak, illetve később férjének mesélt az ügyről. Aztán egyszer csak változott a helyzet: Sárosdi Lilla olvasott az amerikai Harvey Weinstein ügyről (szintén molesztálási botrány a hírneves amerikai producer zaklatásairól) és egy alkalommal találkozott Marton Lászlóval a körúton. A két dolog plusz az, hogy elmondása szerint nem bírta már magában tartani az egész esetet arra ösztönözte a művésznőt, hogy nyilvánosan elmesélje az egész világnak, mi történt vele 23 évvel korábban. Martont megvádolta, kitálalt, vagyis részletesen elmesélte sztoriját. Válaszul felbolydult az egész hazai művészvilág és további 9 hölgy jelentkezett azzal, hogy őket is érték kisebb-nagyobb szexuális visszaélések, Marton részéről. Az országos botránnyá dagadt történet csúcspontján (nevének első megemlítése után 7 nappal) Marton László nyilvánosan kért bocsánatot
" ... vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket. ... bocsánatot kérek, ha olyat tettem vagy úgy viselkedtem, amivel megsértettem, nehéz helyzetbe hoztam őket. ..."
Nagyjából most ítt tartunk és ennyi mondható el az egész botrányról tényszerűen. És most nézzük, mi a probléma a történettel.
Az első, ami felötlik a legtöbb emberben, hogy igaz e az, amit a művésznő előadott és ha igen, akkor valóban úgy történt e minden, ahogyan ő állítja. Mert ne felejtsük el: eddig csak egyetlen verziót hallottunk, mégpedig Sárosdi Lilla verzióját. Marton ugyan bocsánatot kért, de nem azért, amit a színésznő elmondott. Általánosságban fogalmazott és "közeledésnek" illetve "megsértésnek" nevezte az esetet, nem azt írta, hogy 23 évvel ezelőtt arra kérte az akkoriban 18 éves lányt, hogy pippantsa le illetve hogy kényeztesse a kezével egy próbán és EZÉRT kérne most bocsánatot.
A második gond: a viktimológia. Vagyis: mennyiben VALÓDI áldozat Sárosdi Lilla. Mert igenis helye van ennek a kérdésnek. Tegyük hát fel bátran. Ha ugyanis a próbán a rendező mellé ült (privát párost alkotva egy üres székekkel teli nézőtéren), ha bátorította a rendező szexuális kezdeményezéseit, ha évődött vele, ha elsőre készségesen megtette amit kért, ha beszállt az autójába, ha ott is mindenben szolgálatkész volt, akkor bizony a legtöbb ember szemében nagyon nehezen tud ártatlan és vétlen áldozatnak tűnni. (És itt újra utalnék rá: nem ismerjük a másik fél verzióját az ilyen részleteket illetően, így tehát nem zárható ki a lájtos flört esete és a bátorítás sem.) Amellett emberek nem hülyék és nem lehet mindent beadni nekik. A legtöbben képesek vagyunk a józan, gyakorlatias gondolkodásra és nem rózsaszín ködben élünk. A 18 éves leányzó simán leállíthatta volna a rendezőt a legelső próbálkozásánál, mikor a kezét először húzta a sliccéhez. Egy hangos szó, mely odavonja a próbán dolgozók tekintetét (vagy egy csattanó pofon) olyan szégyenhelyzetbe hozta volna a rendezőt, hogy alig győzte volna a pironkodást és eszébe sem jutott volna újra próbálkozni. Mert ne feledjük: az ilyen szitukban a kezdeményező fél is nagyon sokat veszíthet. Például a hírnevét, a becsületét, az állását, a családját, a tekintélyét. Hogy a lány félt? Mi a jóistentől? Nem volt alkalmazott a színháznál, nem rúghatták ki és azt is kétlem, hogy Marton egy maffiafőnök hatalmával üldözhette volna a leányzót a fél országon keresztül, csak mert nem akarta megfogni a nemi szervét.
A harmadik probléma, hogy miért várt a színésznő 23 évet a zaklatási ügy feltárásával? Ha akkor frissiben nem állította le a rendezőt és az eset(ek) utáni napokban sem jelentette fel, miért nem fordult a rendőrséghez pár évvel később? Akkor is félt? Marton László a magyar Don Corleone lenne? De ha mondjuk a pályán való érvényesülése miatt nem szeretett volna egy nagy hírnevű szakembert ellenségévé tenni, miért jött akkor elő az egésszel 23 év után? Az amerikai botrány miatt? Vagy azért, mert látta az utcán? Addig nem látta sehol? Egy pályán dolgoznak, ugyanabban a városban, miközben Marton közismert ember (aki még kitüntetést is átvett nem régiben, nyilvánosan) és mégis meglepte a látványa? Valahogy nem áll össze, ha józanul nézzük.
Végül egy észrevétel: a szexuális zaklatás gusztustalan, perverz dolog, csak úgy, mint a hatalommal való visszaélés, DE leállítható, kivédhető, megelőzhető. Nem mindig van így, de az esetek nagy részében igen. Ebben a konkrét ügyben egyértelműen érződik, hogy a 23 évvel ezelőtti leányzó naivan, és indokolatlan illetve meglepő visszahúzódással szerepelt a történetben. Jó volna ARRÓL is beszélni - és a fiatal színésznő "palántákat" arra is felkészíteni - hogy nem akarat nélküli tárgyak, hanem önálló személyiségek, jogokkal, határozottsággal, amit NE áldozzanak be a karrierért, az érvényesülésért és egy "nagy ember" előtti hajbókolásért.
Záró gondolat: a tisztelet, a szakmai tekintély elismerése, a csodálat abban a pillanatban meg KELL hogy szűnjön, amikor az illető, akit bálványozunk, arra méltatlanná válik.