A hagyományos politikai oldalak értelmezése nem ugyanaz Európában és Magyarországon, sőt sokak szerint az egész allocatio értelmetlen, hiszen már egyáltalán nincsenek politikai "térfelek". Ha azonban mégis látni szeretnénk, hogy történelmünkben milyen politikai hagyományok fordultak elő jellemzőbb módon, előbb tisztázni érdemes az egyetemleges és hazai értelmezéseket. Nézzük előbb az európai felfogást.
A kontinens többségi értelmezése szerint baloldali ideológiák nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására, az általános (szociális) jogok biztosítására (a pusztán személyes, magán érdekek ellenében), a "gondoskodó állam" eszményére (a nagyobb állami szerepvállalás révén), és a jogkiterjesztő, azaz minden marginális társadalmi rétegnek azonos lehetőségeket biztosító politizálásra (a munkához-, oktatáshoz-, egészségügyi ellátáshoz-, emberhez méltó életkörülményekhez való joggal való törődésre) miközben inkább kozmopolita, mint nemzeti látásmód mentén tekintenek a világra, nyitottabb viszonyulást mutatva az integrációs szervezetek felé. Az európai értelembe vett baloldal egy meglehetősen széles politikai spektrum, melyen a szélsőbaloldali anarchizmustól a kommunizmus soha meg nem valósított elméletén és a szocializmus kudarcot vallott próbáját át egészen a szociáldemokrácia működőképes modelljéig megtalálható több ideológia is.
Mindezzel szemben az európai értelembe vett jobboldaliság a hagyomány és a tekintély tiszteletéből indul ki, szemléletét a történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalom-felfogás jellemzi, a gazdaság területén az állam minimális szerepvállalását hirdeti, a szabad-piacra, a szabad versenyre és az egyén öngondoskodására építve és elfogadva a nagyobb társadalmi különbségeket, miközben nem az állami segítségre akar támaszkodni és a magántulajdon elsőbbségét illetve az egyén felelősségét vallja, egy sokkal inkább nemzeti, mint kozmopolita viszonyulást preferálva. A jobboldaliság is egy széles politikai skálát takar, melyen a szélsőjobbtól a konzervativizmuson át a nacionalista populizmusig és a konzervatív liberalizmusig több ideológia is megtalálható.
Az európai liberalizmus ideológiája az említett jobb - bal tengely mentén nem helyezhető el egyértelműen, hiszen részben az egyik, részben a másik oldalon található meg. Mindez azonban némileg torzul a magyarországi értelmezésben, ahol a liberális politizálást folytató szervezetek inkább a baloldalt "erősítik" és maga a baloldaliság illetve jobboldaliság is több elemében keveredik. A baloldalinak mondott pártok több tekintetben is jobboldali elemeket tűznek zászlajukra és a jobbos szervezetek is nagyon sok baloldali intézkedést valósítanak meg.
A fő kérdés - és posztunk témája (a kifejezések jelentésének tisztázásán túl) - azonban az, hogy az európai értelmezésben vett jobb és baloldali ideológiák milyen arányban voltak képviseltetve történelmünkben?
A baloldali ideológiákhoz tartozó szociáldemokrácia "startpisztolya" 1880 -ban dörrent el, amikor Frankel Leó vezetésével megalakult a Magyarországi Általános Munkáspárt. Ez volt az első magyar baloldali szervezet, hazánk történelmében. Aztán alig 10 évvel később, 1890 december 7-én a szervezet átalakult és létrejött a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, mely hosszabb életűnek bizonyult. A magyar szocdemek elsősorban az akkoriban erősödő munkásságot képviselték, az ő helyzetükön igyekeztek javítani. Sztrájkok, tüntetések, tömeges megmozdulások kísérték az MSZDP működését. (Nevezetes volt 1912 május 23 -án a "vérvörös csütörtök", amikor 100 ezer munkás követelt magának választójogot, de a hatalom véresen verte le tüntetésüket. Hat halálos áldozattal járt az oszlatás.)
Az első, nevében is kommunista párt 1918 november 24-én jött létre, ez volt a Kun Béla vezette Kommunisták Magyarországi Pártja, mely 1919 március 21-én puccsszerűen át tudta venni a hatalmat. (Ez volt a 133 napig tartó Tanácsköztársaság) Ezen időszakban már a baloldali nézetek egyre inkább az 1922 -ben létrejövő Szovjetunió ideológiáját kezdték jelenteni, és a marxista osztályharc elv eluralta az eredeti értékrendet. Az ellenforradalom és Horthy-korszak a kommunisták betiltását hozta, azonban 1945 -ben, a második világháború végén a szovjet csapatok Magyarországra érkezésével, a kommunizmus újra betette lábát hazánkba és itt is maradt majd fél évszázadon keresztül, egészen az 1989 -es rendszerváltásig. A korszak egyértelmű diktatúra volt, melyet előbb Rákosi, majd felpuhult változatában Kádár vezetett. Egypártrendszer, kommunista elnyomással, melyet 1956 -ben sikertelenül próbáltunk lerázni.
A magyar politikai jobb oldal "gyökerei" a dualizmus 1867 és 1918 évek közti időszakáig vezetnek, amikor a Tiszák - azaz Tisza Kálmán, majd fia, Tisza István - vezették hazánkat a konzervativizmus ideológiái mentén. A nemzeti-konzervatív felfogás erős táptalajra lelt Magyarországon. Bár az első világháború utáni zűrzavarban rövid időre megjelent a baloldaliság - előbb a 3-4 hónapig hatalmat szerző, balos színezetű polgári rendszer (Károlyi Mihály vezette őszirózsás forradalom révén), majd a "tisztán" kommunista Tanácsköztársaság (Kun Béla 133 napja) - mindez átmenetinek bizonyult és az ellenforradalommal, Horthy Miklós újabb nemzeti-konzervatív rendszert vezetett be, mely 1920 -tól egészen a második világháborúig működőképes maradt. A kommunistákat betiltották (rend törvény), a legfelső vezetés az arisztokrácia kezébe került, hazánkat grófok vezették (Teleki, Bethlen, Károlyi Gyula), jelentőséget kaptak a különböző címek, mint a "vitéz" és fontossá vált a "kegyelmes, méltóságos, nagyságos" megszólítás. Aztán a második világháború a szovjet megszállási övezetbe sodorta hazánkat és a 2. ukrán fronttal újra megjelent nálunk a kommunizmus. Az átmenet időszakában (1946-1949) a nép még szovjet nyomásra is a jobboldalt választotta (1945 -ös és 1947 -es választások) mikor a kisgazdákra voksolt. Sztálin és Rákosi csak hatalmi trükkök és kényszer segítségével tudta a magyarságot a kommunizmus útjára kényszeríteni. Ez a kényszer aztán 1989-ig tartotta fogságában országunkat.
A magyar bal és jobboldal első alakjai: Engelmann Pál (MSZDP alapító, 1890) és Tisza Kálmán, magyar miniszterelnök (1875-1890)
Összefoglalva, kiemelendő: a baloldaliság Magyarországon túlnyomó többségében csak diktatúráék képében tudott megjelenni, az 1890 és 1918 közti rövid átmenetet kivéve, amikor megerősödtek a balos szervezetek és 1918 őszétől 1919 tavaszáig Károlyi Mihály révén egy alig 4 hónapos időszakra polgári-baloldali rendszert létesülhetett. Ugyanakkor a jobboldal meglehetősen komoly múltra tekint vissza és 1875 -től 1945 -ig - kis megszakítással - 70 évnyi működőképességet tud felmutatni. (Az 1875 -ös, Tisza Kálmán nevével "fémjelezte" jobboldali kezdet talán vitatható, de korábbra azért nem tenném, mert előtte a politikai ideológiák elsősorban az Ausztriához fűződő közjogi helyzet függvényében identifikálódtak.)
Napjainkra a baloldal életéért, fennmaradásáért küzd Magyarországon, míg a jobboldal - főként a nemzeti konzervativizmus (mely erős populista vonásokkal és baloldali elemekkel, sajátos hibridizációban jelenik meg) - újabb virágkorát éli. A friss, októberi közvélemény-kutatások szerint, a biztos pártválasztók fele (52%) nemzeti-populista, 15% nemzeti-radikális (Jobbikos) és 33% valamilyen baloldali kis-pártot támogat. A jelentős jobboldali túlsúly sajátos történelmi múltja, érdekes megvilágításba helyezi jelen korunk politikai folyamatait.
***