Létezik a hivatalos verzió 1964 szeptembere óta, amikor Earl Warren főbíró átadta 10 hónapnyi nyomozást követően jelentését Lyndon B. Johnson elnöknek, majd valamivel később azt majdnem teljes egészében nyilvánosságra hozták (megküldve a városi könyvtáraknak). 

Az összesen 889 oldalas anyag legfontosabb végkövetkeztetése, így hangzik:

Ez a hivatalos verzió, melyet az elmúlt fél évszázadban senkinek nem sikerült megdöntenie, csupán különböző összeesküvés elméletek láttak napvilágot. Ezek közt szerepelt olyan, hogy Fidel Castro ölette meg Kennedyt, Hruscsov döntött az elnök haláláról, az amerikai maffia intéztette el, saját testőrei-sofőrje ölte meg és végül: a CIA és az FBI, Johnsonnal összefogva küldték ellene a merénylőket. Sajnos azonban egyik elképzelés sem tudott megfelelő bizonyítékokat felsorakoztatni. Ennek egyik oka az volt, hogy a CIA tekintélyes mennyiségű iratanyagot semmisített meg a merényletet követő napokban-hetekben és hónapokban, illetve ugyancsak rengeteg aktát titkosítottak. Most azonban ezen irathalmaz egy része hozzáférhetővé vált, egy kisebb része pedig vizsgálat alá került. De nézzük mi az egész merénylet 10 legfontosabb aspektusa?

1. John Fitzgerald Kennedy, az USA 35. elnöke olyan bel-, és külpolitikát folytatott 1961 és 1963 között, mely nagyon komoly érdekeket sértett mind az amerikai hadsereg, mind a CIA, mind az FBI, mind pedig a gazdaság (pl. bankjegy kibocsátás) és az amerikai szervezett alvilág köreit illetően.

2. A merénylet idejére, vagyis 1963 -ra Kennedyvel szembefordult már szinte minden jelentősebb amerikai szervezet, melyek közül legfőbb politikai ellenfelei a hidegháborút pártoló csoportok és hivatalok lettek (pl. az átszervezésre "ítélt CIA) és azok a körök, melyek a nemzetközi elhidegülésben és a vietnami háború elmélyítésében voltak érdekeltek. 

3. A merénylet napján az elnök biztonságáért felelős szervezetek szakmai hibák sokaságát vétették, mely hibák nehezen választhatóak el az akkoriban szinte köztudott Kennedy - Hoover viszálytól. Az elnök ugyanis félhivatalosan már kilátásba helyezte az 1935 óta FBI igazgatóként tevékenykedő John Edgar Hoover elbocsátását.

4. A merénylet "tettesét", a 24 éves Lee Harvey Oswaldot lövései leadását követő 82. percben fogták el (!) mely időpontot követően gyilkos fegyvere, indítéka, múltja sőt minden motivációja is "készen állt" a nyilvános leleplezésre, így szinte nyomozás nélkül, azonnal meg is oldódott minden rejtély a gyilkossággal kapcsolatban. Ez a gyorsaság rekordnak számít és szinte a hihetőség határát súrolta már 1963 -ban is.

5. Oswald alapos kihallgatása 48 órát késett, mely idő éppen elég volt örök időkre való elhallgattatására, hiszen Jack Ruby november 24 -én lelőtte őt a dallasi rendőrség alagsorában, a sajtó és a rendőrség képviselői előtt.

6. Az Oswald elleni merénylet 70 felfegyverzett rendőr előtt történt, amikor Jack Ruby töltött pisztollyal (!) tudott karnyújtásnyi közelségbe kerülni áldozatához. Ilyen esetre - az őrzés és rendőri biztosítás ilyen szintű hanyagságára - nem akadt példa sem a merénylet előtti, sem az azt követő évtizedekben.

7. Példátlan nyomozási hibák, furcsaságok és mulasztások kísérték a merénylet utáni felderítést: eltűnt a boncolási jegyzőkönyv, figyelmen kívül hagytak szemtanúi vallomásokat (melyek nem három lövésről szóltak, hanem 6-ról vagy többről), más fegyver került elő, mint amiről a legelső helyszínre érkező rendőrök beszéltek, és nem végeztek kellően alapos helyszínelést sem.

8. Megdöbbentő, hogy a merényletet követő években menyi tanú halálozott el, azok köréből, akik vallomásaikban a "nem a hivatalos verziót" erősítették. Először is maga Oswald az állítólagos merénylő hunyt el 48 órán belül, aztán 3 éven belül a Garison nyomozás két kulcsembere, Guy Banister és Davis Ferrie, illetve maga Jack Ruby is a börtönben (még 1967-ben). De sorra elhaláloztak a háromnál több lövésről valló tanúk is.

9. Több mint furcsa, hogy a merényletet kivizsgáló Warren-bizottság legfőbb kulcsemberének azt a Allen Welsh Dullest választották, akit maga Kennedy váltott le két évvel korábban. Dulles nyilvánvaló politika ellenfele volt Kennedynek, mert nem pártolta a CIA gyökeres átszervezését, melyre biztosan sor került volna, ha Kennedy életben marad. Ugyancsak érdekes, hogy az USA másik nagy-hatalmú és befolyásos hivatalnoka, John Edgar Hoover - aki a 3. pontban említett módon, szintén Kennedyvel szemben helyezkedett el, és leváltásra várt - oroszlánrészt vállalt a nyomozásokban. Így két olyan ember intézte a merénylet felderítését, akik az áldozat ellenfelei, halálának haszonélvezői voltak. Ilyen körülmények között enyhén szólva nem tételezhető fel egy objektív, tényszerű vizsgálat. 

10. A merényletet követő 24 órában számtalan bizonyíték tűnt el, nagyon sok akta lett átszerkesztve és titkosítva. A mai napig vannak dokumentumok zárolás alatt, melyek bevallottan csak "átszerkesztést" (meghamisítást) követően kerülhetnek nyilvánosságra. Márpedig ilyesmire CSAK akkor lehet szükség, ha a hatalomnak rejtegetni valója van. 

10+1. Kennedy halálával a korábbi óvatos, megegyezésre törekedő amerikai külpolitika irányt váltott: Johnson alatt a Vietnamban harcoló amerikai katonák számát sokszorosára emelték, a hidegháború intenzívebben folytatódott, a maffiát békén hagyták, a bankjegy kibocsátás megmaradt a FED (Federal Reserve System) kezében és a CIA átszervezésére sem került sor, a hadianyag-megrendelések, pedig akadálytalanul zajlottak a fegyvergyárosok felé.

Összegzésként érdemes megjegyezni: a Kennedy-merénylet hivatalos magyarázatát soha nem fogadta el az emberek többsége, annyira ellentmond a logikának és annyira sok körülötte a furcsa rejtély. Ezek pedig ma sem csökkennek.