Meglehetősen friss hír, hogy október 27-én pénteken (a késő délutáni órákban) az izraeli hadsereg megkezdte szárazföldi hadműveleteit (a két hete tartó bombázások és fedett bevetések mellett) a gázai Hamasz-fegyveresek ellen, mégpedig az október hetedikei Izrael elleni támadás megtorlásaként (melyben 1400 izraeli lakost mészároltak le és 220 embert raboltak el a palesztínok).

A kép forrása: courthousenews.com

Izrael területét még az ENSZ osztotta két államra, mégpedig 1947 november 27-én a 181. számú határozatával. Ez alapján létrejöhetett egy zsidó és egy palesztin állam. A zsidók ki is kiáltották saját országukat 1948 május 14-én, ám a palesztinok nem értettek egyet a "két államos" koncepcióval, mert az egész térséget akarták, így 1948-ban nem hozták létre saját államukat az ENSZ tervezte területen. A Palesztin Állam kikiáltására csak 1988-ban került sor. Az előtte való évben alakult meg a Hamasz, melynek legfőbb célja a TELJES izraeli terület palesztin kézbe összpontosítása lett, mégpedig Izrael elpusztításával és a zsidók "tengerbe szorításával". Ilyen előzmények után zajlottak a különböző fegyveres konfliktusok a két terület között. Ezek során 1967-ben Izrael teljes egészében megszállta a palesztinoknak szánt térséget, ám 1993-ban (Oslói megállapodás) és 1994-ben (Gáza-Jerikó Autonómia Egyezmény) széles körű autonómiát adott Palesztinának. Ezt az autonomiát sem ismeri el azonban a Hamasz, mert teljes körű önállóságot akar és a teljes terület felett.

Az izraeli hadsereg jelenleg szárazföldi, tengeri, légi és elszigetelő háborút folytat a Föld egyik legsűrűbben lakott régiója ellen, ahol egy 41 km hosszú és átlagosan 9 km széles tengerparti részen 2,3 millió ember él összezsúfolódva. Benjamin Netanjahu hármas problémával néz most szembe: hogyan tarthatja meg a világ szimpátiáját Izrael mellett (a támadás dacára), hogyan zárhatja ki a polgári lakosság lemészárlását, miközben a Hamasz fegyvereseit akarja csak kiiktatni és végül, hogyan minimalizálhatja saját katonáinak (polgárainak) elvesztését a világ legnehezebb terepén, egy sűrűn lakott, alagutakkal teli területen, ahol a modernebb izraeli harci eszközök (pl Merkava harckocsik) nem tudnak érvényesülni.

Katonai értelemben egyértelműen rémálom Gáza területén harcolni, diplomáciailag pedig nehezen védhető az egész, ha elhúzódik és a jelenleginél is nagyobb humanitárius katasztrófát okoz, az egyébként is nyomorgó térség polgári lakossága számára.

Közben nagy kérdés az is, hogy miként reagálnak a legfontosabb hatalmi tényezők a szárazföldi támadás megindulására, így hogyan reagál a Dél-libanoni Hezbollah, hogyan válaszol a Hamaszt támogató Irán, mit tesz Törökország, mit lépnek az arab álamok (pl a szomszédos Egyiptom) és mennyire avatkozik bele az eseményekbe az Egyesült Államok (illetve Oroszország és Kína)? 

Mint ismeretes az egyetlen muszlim ország neve mely 1947 óta (Izrael megalakulásától kezdődően) folyamatosan és engesztelhetetlenül a zsidó állam legfőbb ellensége: Irán. Még 1985 körül hozta létre Izrael zaklatására Dél-Libanonban működő a síita Hezbollahot, mely minden alkalmat megragad a zsidók elleni fellépésre. A két hatalmi tényező, vagyis a teheráni kormány és a Hezbollah következő lépései sok tekintetben lesznek meghatározóak. Például abban, hogy mennyire eszkalálódik majd a háború.

Ami biztos, hogy az IDF nehéz feladat előtt áll: mélyebben is be kell ugyanis vonulnia a sűrűn lakott területekre, ahol már komolyabb véráldozatok várhatóak (egyelőre nincs izraeli veszteség). Dr Szenes Zoltán egyetemi tanár és nyugalmazott vezérezredes szerint (ATV interjú - október 28.) az izraeli hadsereg körülbelül egy 60-70 ezres palesztin haderővel áll majd szemben (melynek felét tesziik ki a Hamasz fegyveresek).