Az 1956 egyszerre volt forradalom és szabadságharc is! Előbbi azért mert valódi köztársaságot akart az ország, parlamentáris demokráciával, több-párt rendszerrel és sajtószabadsággal; utóbbi pedig azért, mert ezt a célt az orosz csapatok kiutasításával, szuverén országként akartuk elérni.

Akkoriban a Szovjetunió tartotta ugyanis függésben Magyarországot, ahogyan egész Kelet-Európát is, mégpedig az 1945-ös esztendőtől (a II. világháború lezárulásától kezdődően). Támaszkodhatott a mindenütt jelen lévő csapataira, hiszen egyedül Magyarországon 100 ezer katonájuk állomásozott. Nem kérdezték meg a Kelet-Európai népeit: "akartok e szovjet mintájú kommunizmust országaitokban", egyszerűen kikényszerítették azt mindenhol a katonáik segítségével és a helyi kommunista vezetőket hatalomba ültetve. Mi Rákosit kaptuk és kommunista bandáját (Gerőt, Révait, Farkast, Péter Gábort). Jött az ÁVH rémuralma, Recsk és az általános nyomor, személyi kultusszal nyakon öntve. Aki Szabad Európát hallgatott megverték, aki a kommunistákat szidta becsukták, aki tiltakozni próbált kivégezték. Mindez 1949 és 1956 közt non-stop. A parasztok földjeit elvették, a vállalatokat államosították, nemzeti jelképeinket kukába dobták és mindenhol  a párttitkárok döntöttek mindenben. Aztán 1956-ban egyszer csak megelégeltük az egészet. Ezen nem változtatott az sem, hogy az utolsó pillanatban Hruscsov leváltotta Rákosit és 1956 október 23-án a forradalom kirobbanásakor már nem is volt az országban. Leváltása későn jött, ekkor már lángra kapott a tiltakozás és a felháborodás parazsa az országban.

A kép forrása: www.life.hu

Az 56-os forradalmárok egyszerre akartak demokráciát és szabadságot, ám mivel az orosz megszállók egyiket sem engedték számunkra, fegyverhez nyúlt az ország. Kereken 20 napon keresztül tartottak a harcok, melyek már 1956 október 23-án este elkezdődtek a Bródy Sándor utcai rádió épületénél. Eleinte az oroszoknak dolgozó ÁVH és a megszálló orosz alakulatok voltak ellenfeleink, később pedig már az egész Vörös Hadsereg. A Szovjetunió ugyanis 1956 november 4-én megindította ellenünk hadseregét, Ivan Konyev marsall parancsnoksága alatt. Hatalmas volt a túlerő: sora estek el a legkitartóbb barikád-központok a fővárosban, így a Tűzoltó utca, a Baross tér, a Széna tér és a Corvin köz. Nagy Imre utolsó rádió-nyilatkozatát követően a jugoszláv nagykövetségre menekült. Innen csalta ki aztán Kádár és vette katonai őrizetbe, hogy aztán 19 hónappal később felakasztassa. (Majd arccal lefelé eltemettesse.)

1956-ban generációk harcoltak Pest utcáin az orosz megszállók ellen. Csak az tud hitelesen megemlékezni küzdelmeikre, aki ismeri céljaikat és azt az elszántságot, mellyel le akarták rázni az orosz uralmat. Nem kell, hogy hozzátartozónk legyen az 56-os forradalmárok között (e sorok írójának éppenséggel van 56-ban fegyvert ragadó rokona), de igenis tudnunk kell azt a történelmi leckét, amit az ő haláluk vert fejünkbe: "soha többé orosz befolyást hazánkban". Mintha elfelejtődne ez a tanulság napjainkban.

A kép forrása: www.24.hu

Mintha elsikkadna a lényeg: soha ne kerüljünk olyan helyzetbe, ami idegen uralmat hozhat számunkra. Megszenvedte már e nép a múltat s jövendőt, így kivívtuk magunknak annak jogát, hogy szabadon élhessünk. Nem kell nagyhatalmakhoz dörgölőznünk, végképp nem ahhoz, amelyik 67 éve népünket gyilkolta.

Ha valami öröksége lehet 1956-nak, akkor éppen ez az!

***