Az élet nem más, mint döntések sorozata, de ezek közt van három, ami nagyon komoly hatást gyakorolhat későbbi sorsunkra. Ezek határozzák meg későbbi mindennapjainkat és korrekciójuk nem mindig oldható meg. Az első a pályaválasztás, ami közel sem annyit takar, hogy 14 évesen kiválasztjuk szakmánkat, vagy az érettségit követően azt a főiskolát/egyetemet, ahol tovább-tanulni szeretnénk. Többről van szó: annak a hivatásnak a megtalálásáról, melyben kiteljesedhetünk, melyből megélni tudunk és amely aztán életünk nagy részében a mindennapjaink szerves része lesz. Ez a döntés nagyon sokszor csak felnőttként születik meg és többszöri pályamódosítás után lesz végleges. Nem könnyű a számunkra megfelelő pálya kiválasztása, mert milliónyi szempont létezik és a jó döntéshez több mindent kell mérlegre tennünk. Fontos, hogy szeressük az adott hivatást, alkalmasak legyünk rá (szellemileg, fizikailag, mentálisan), piacképes legyen és motivációt is biztosítson számunkra évtizedeken keresztül.
A második fontos döntés mindenki életében a házasság. Megtegyük e, ha igen, mikor tegyük meg, és legfőképp: kivel kössük össze életünket? Persze a tartós élettársi kapcsolatok is ide sorolandóak, ott ugyanúgy erős kötődés alakul ki (csak hivatalos papír nélkül). A megfelelő társ segíti életünket, boldogságot ad számunkra és kiegyensúlyozottá tesz bennünket. A nem megfelelő viszont váláshoz, érzelmi válságokhoz, boldogtalansághoz és néha teljes leépüléshez vezet. Sajnos még a sokat emlegetett "garancia", a szerelemből házasodás nem jelent biztos megoldást (erre én magam is példa vagyok), mert a szerelem elmúlik, a felek megváltoznak és a kapcsolat pokollá válik. Ha közben még gyerek is van, akkor a következmények súlyosabbak.
Az élet harmadik legfontosabb döntése az életcél megtalálása. Kell ugyanis ilyen mindenkinek. A nagy keleti bölcsek is hangoztatják tanításaikban: "csak egyetlen dologra koncentrálj, azt teljesíts be, de hogy mi legyen az, azt te magad döntsd el". Nem könnyű megfelelő életcélt találni, de nem is ez a legnagyobb baj, hanem hogy a többség nem is keresi. Szétforgácsolódunk számtalan dolog közt - karrier, család, barátok, hobbi - és miközben mindenhol helyt akarunk állni, valójában sehol nem találjuk meg önmagunkat. Az élet eltelik és a végén azt érezzük: alig éltünk. Akiknek van életcéljuk, azok teljes életet élhetnek. Persze könnyű mindezt mondani, megvalósítani már annál nehezebb.
Zárásul egy negyedik szempontra érdemes felhívni a figyelmet, ez pedig az álmok és megérzések fontossága. Morpheus ugyanis egyértelműen küld bizonyos jeleket számunkra: néha megálmodjuk utunkat, azt az utat, melyen haladva a boldogság és harmónia vár bennünket. Tanuljunk meg tehát hallgatni megérzéseinkre és álmainkra.