Generációk fejébe verte bele a Kádár-rendszer 1957 és 1989 között, hogy 1956 valójában egy ellenforradalom volt és harcosai fasiszta ideológiák nevében harcoltak a törvényes rend ellen. Egy berendezkedés ellen, melyet természetesen a nép szabad akaratából választott magának. Sokakban meg is ragadt ez a gondolat és elhitték, majd továbbadták gyermekeiknek, unokáiknak. Rengetegen hitték el, a későbbi korosztályokból is, hogy a kommunizmus útjára a magyarok önszántukból léptek 1949 -ben (második magyar köztársaság vége) és nem a szovjet megszálló hadsereg illetve KGB nyomására. 

Aztán jött a rendszerváltás, politikusok, politológusok és történészek új csapata, akik helyre tették az egészet és onnantól mindenhol megjelenhetett már a valós terminológia, vagyis, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt. Ez áll ma is  a tankönyvekben, tegyük hozzá: helyesen. De mi is a különbség pontosan?

Nos, a forradalom egy hirtelen bekövetkező, gyors és erőszakos lefolyású hatalomváltás, mely teljes és gyökeres változást hoz egy-egy állam társadalmi, politikai berendezkedésében, mégpedig széles néptömegek spontán részvételével. A kommunista felfogás pozitív előjellel látja el a jelenséget, mert a marxisták szerint a forradalmak mindig fejlettebb rendszerekhez vezetnek, hiszen a királyságot néphatalomra, azaz köztársaságra cserélik. Vagyis szerintük a forradalmak, kivégzik a zsarnok királyokat (1649-ben I. Károlyt, 1793-ban XVI. Lajost, 1918-ban pedig II. Miklóst), majd hatalomra segítik a dolgos nép fiait. Természetesen igazságot szolgáltatva, mert a hatalmat mindig annak kell birtokolnia (legalábbis a kommunisták szerint), aki  az államot munkájával működteti és a javakat megteremti (munkásnak, parasztnak).

Mindezzel szemben, mi az ellenforradalom? A felsoroltak ellentéte, vagyis az a folyamat, amikor a jogos néphatalmat egy királyságra vágyó réteg (vagy csoport) próbálja megdönteni, mely a gazdagok, nemesek, főpapok, konzervatívok uralmát akarja visszaállítani. (Legalábbis a kommunisták értelmezésében.) Szerintük ilyen ellenforradalom zajlott 1919 -ben és 1956 -ban is, hiszen míg az előbbi esetben a baloldali forradalmak (őszirózsás forradalom + tanácsköztársaság) kialakított rendjét horthysták döntötték meg, addig az utóbbi esetben (1956-ban) a nyugati dekadenciát és imperializmust szolgáló fasiszta reakciós csoportok léptek fel a törvényes rend ellen (ismét csak hangsúlyozva: a kommunisták értelmezésében). No és mi a valóság?

A valóság az, hogy a forradalom nem mindig igazságos, gyakran éppúgy zsarnoki rendszereket teremt, mint egy monarchia. Lásd: jakobinus állam 1793-ban, vagy Lenin állama a cár kivégzését követően. A másik fontos körülmény, hogy az "ellenforradalom" kifejezés a XX. században nehezen értelmezhető kifejezés, de 1956 -ra a legkevésbé sem alkalmazható. Az 1956 -os események társadalmi igazságosságot, demokráciát, társadalmi - gazdasági pluralizmust illetve polgári szabadságjogokat céloztak, vagyis valódi forradalmat valósítottak meg. Több, mint ezer éves krónikánk összesen három forradalmat hordozott: 1848 -at, 1918 -at és 1956 -ot.

Lényeges, hogy tisztázzuk történelmünk fogalmait és megtaláljuk az objektivitást, múltunk eseményeinek értékelésében. Mint ahogyan az sem ártana, ha képesek lennénk helyén kezelni az államformák kérdését is. Pláne most, hogy miniszterelnökünk három hónap múlva a királyi várba költözik.

A köztársaság a közügyek és államhatalom polgárok általi közös irányítását és ellenőrzését jelenti, nagyrészt képviseleti (parlamentáris) rendszerben és többnyire alkotmányban szabályzott módon. A királyság uralkodói tekintélyre épülő berendezkedés, mely azonban szintén működhet alkotmányos módon, parlamentáris rendszerben (lásd: Egyesült Királyság, Holland Királyság, Norvég Királyság). A demokrácia meglétéhez vagy hiányához tehát egyiknek sincs köze. Épülhet autokrácia és/vagy diktatúra köztársaságban, királyságban és királyságként működő köztársaságban is. És forradalom (vagy ellenforradalom) sem kell hozzá.