EP választás: átrendeződés idehaza és Strasbourgban

2019. május 27. 10:01 - Morpheus.

Lezajlottak az EP választások melyek végeredménye több tekintetben okozott meglepetést. Idehaza ugyan - papírforma szerint - a Fidesz szerezte meg a mandátumok közel kétharmadát (21-ből 13 helyet), a fennmaradó hányadon belül nagy átrendeződés történt. A DK 550 ezer támogatót szerzett (16,26% - 4 képviselői hellyel) és a Momentum is nagyot ment (330 ezer voks, 6,68% - 2 mandátummal), miközben az MSZP és a Jobbik óriási bukott: mindkettő 6,5% örül kapott (1-1 helyet szerezve). Szintén meglepetés, hogy az LMP gyakorlatilag eltűnt a politikai palettáról (2,19% - 74 ezer voks), a szélsőjobbos Mi hazánk pedig 3,33% -kal (89 ezer szavazattal) felkerült oda.

ep.JPG

Érdekesebb azonban az EP belső átrendeződése. A 2014-ben kialakult erőviszonyokhoz képest nagyot erősödtek a Zöldek és Liberálisok: előbbiek 20, utóbbiak 40 plusz helyet szereztek az Európai Parlamentben, miközben a Salvini-féle migránsellenes párt (mely Orbánnal "egy csónakban evez" és neve: Népek és Nemzetek Európai Szövetsége) alig lépett előre, 52 helyről "csak" 58-ra tudta emelni képviselői számát. Így, mivel a két nagy európai párt, a Néppárt és  Szocialisták frakciójának egymáshoz viszonyított ereje alig változott (egyformán gyengültek) összességében a migráns-ellenes erőknél inkább visszaesés, mint előretörés érezhető Strasbourgban.

Ebben a tekintetben tehát nem jött be Orbán számítása, hiszen bár idehaza továbbra is egységesnek mondható tábora (1,7 millió biztos szavazóval), az EU-ban már egyáltalán nem az ő felfogását követő pártok törnek előre. Sőt, ha a britek kilépnek, akkor a migráns-ellenesnek mondott oldal még tovább gyengül majd, hiszen a Brexites EFD, illetve a többi jobb-konzervatív párt is jelentős számú angol képviselőtől válik meg. (Az EP pedig 751-ről 705 főre csökken.)

valasztas_ep.JPG

Úgy tűnik Orbán már azzal sem zsarolhatja  néppártot, hogy kizárásával túlzottan meggyengülnének, hiszen a 13 Fideszes képviselő egyáltalán nem oszt, nem szoroz a "nagyok harcában", az új felállás szerint. Ami jelenleg érzékelhető tendencia Európában, hogy bár a migráns-helyzet továbbra is meghatározó téma a kontinensen, legalább ennyire foglalkoztatja az embereket a klíma-kérdés (környezetszennyezés) és a demokrácia maradéktalan érvényesülése. Ugyancsak lényeges, hogy az Orbán által évek óta annyira várt nagy nemzeti-populista fordulat (a szélsőjobb előretörésével) továbbra sincs a látóhatáron. Nagy valószínűséggel nem is lesz, mert az európai polgárok úgy tűnik, úgy is el tudják képzelni a migrációs-válság kezelését (megoldását), hogy ez nem feltétlenül jár az EU erőszakos szétverésével és a nacionalisták országonkénti hatalomra segítésével. Bánkódhat is Putyin, aki az Európai Unió mielőbbi széthullásában érdekelt (és mindent meg is tesz azért).

Orbán egyértelműen válaszút előtt áll: vagy folytatja aknamunkáját (Putyin szolgálatában) az EU gyengítését folytatva - amivel kockáztatja, hogy kikerül a Néppártból és elszigetelődik a gyengülő szélsőjobbos erők között - vagy változtat politikáján és mérsékeltebb irányt követ. Itthoni hatalmát egyik esetben sem fenyegeti semmi.

***

10 komment
Címkék: EP választás

Kidobhat egy parlamenti képviselőt néhány biztonsági őr a köztévéből?

2018. december 17. 08:59 - Morpheus.

Az Orbán-rendszer alighanem elérte eddigi morális mélypontját, miután december 12 -én az országgyűlés megszavazta a hírhedt túlóratörvényét (tegyük hozzá: tökéletesen szabálytalanul), majd másnap felszólítás nélkül fújta le könnygázzal a tiltakozókat a Kossuth téren és zárásképp (mintegy feltéve minderre a koronát) december 17-én reggel egyszerű biztonsági őrökkel vitette ki az ellenzék országgyűlési képviselőit (Hadházy Ákost és Szél Bernadettet) a közpénzből fenntartott MTVA épületéből. Elképesztő és abszurd egyszerre. Olyasmi, ami Európában egyedi és inkább az afrikai, ázsiai diktatúrákat idézi. Nagyjából ide jutottunk, közös erőből. Ahogy az öregek mondják: "azt szagolod kisfiam, amit szakítottál". Mi ezt szagoljuk most, tetszik, nem tetszik.

hadhazy_dec17.jpg

forrás: 24.hu

Aki nem jogvégzett ember (vagy csak hozzám hasonlóan három félévet végzett a jogi karon, mielőtt más szakra avanzsált) értetlenül áll a Hadházyékkal szembeni fellépés előtt. Aki viszont jogász, az egyértelműen a fejét csóválja a mentelmi joggal rendelkező országgyűlési képviselőkkel szembeni erőszakot szemlélve. Pláne, hogy azt még csak nem is rendőrök, hanem egyszerű biztonsági őrök követték el. A televízió épületébe december 16 -án este belépő képviselők  ugyanis nem követtek el semmilyen törvénytelenséget, nem voltak rendbontóak és nem zavarták meg a TV működését sem. A sok ezres tömeg 5 pontba foglalt listáját akarták beolvasni csupán, ráadásul úgy, hogy azt előzetesen egyeztették volna a TV vezetőségével is. (Az 5 pont egyébként: a túlóratörvény visszavonása, független közmédia, Európai Ügyészség, független bíróságok, kevesebb rendőri túlóra.) Ám a vezetők elzárkóztak minden párbeszéd elől (letagadtatták magukat, majd kinyomták a telefont) és inkább egyenruhás embereiket küldték a belépőkre (nagyon elegáns, egyenes és bátor módon. Gratula hozzá Papp Dániel vezérigazgató úrnak). 

Egyébként őrök alkalmazása, kigyúrt kopaszok, kidobóemberek, verekedő-csoportok felhasználása amúgy sem áll messze a rendszertől (by Vlagyimir Putyin) láthattuk ezt már 2006 -ban is, majd a liget-foglalók elleni "bevetéskor" a Nyakó féle esetből (2016 február 23 -án), a Fidesz székháznál megjelenő rejtélyes figurák odavezényléséből és most az MTVA épületében történtek kapcsán is. (Meg vagy ezer más esetben.) Alkalmazásuk egyszerű és előnyös is a hatalom számára, hiszen elvégzik a dolgukat, miközben az ország-vezetők széttárhatják kezüket, mondván: "nekünk semmi közünk az egészhez". (Megjegyzés: a rendőrök ennél az esetnél sem mentek be az épületbe, az intézkedés kezdeményezése végig megmaradt a benti egyenruhások kezében.) Sunyi és aljas eljárás, de rávilágít arra is, hogy azért csak tartanak az ilyen esetektől odafent.

Nem tudni meddig fajulhat még a helyzet. Kövér László készül némi meglepetéssel, vélhetően Tisza Istváni mélységekbe merülve a parlamenti képviselők elleni fellépésben. Jó tanítványnak tűnik, az egykoron a táblával a nyakában tüntető házelnök.

fideszesek.jpg

Az a tény, hogy Európa kellős közepén megtörténhet, hogy az ország közpénzéből, az emberek adóforintjaiból fenntartott állami televízió épületéből biztonsági őrökkel eltávolítható egy törvényesen megválasztott országgyűlési képviselő, előrevetíti, a későbbi idők jogtiprásait.

Meddig süllyed vajon a helyzet? Elérhető bármi változás is a tüntetésekkel? Jobb belátásra bírható az alapvetően jogászok által alapított Fidesz? Eljuthat az emberek "hangja" a hamarosan a budai várba költőző Orbán Viktorhoz? Ezek azok a kérdések, melyek ma alighanem a legtöbbeket foglalkoztatnak.

***

331 komment

A forradalom és ellenforradalom kérdése

2018. október 24. 22:23 - Morpheus.

Generációk fejébe verte bele a Kádár-rendszer 1957 és 1989 között, hogy 1956 valójában egy ellenforradalom volt és harcosai fasiszta ideológiák nevében harcoltak a törvényes rend ellen. Egy berendezkedés ellen, melyet természetesen a nép szabad akaratából választott magának. Sokakban meg is ragadt ez a gondolat és elhitték, majd továbbadták gyermekeiknek, unokáiknak. Rengetegen hitték el, a későbbi korosztályokból is, hogy a kommunizmus útjára a magyarok önszántukból léptek 1949 -ben (második magyar köztársaság vége) és nem a szovjet megszálló hadsereg illetve KGB nyomására. 

Aztán jött a rendszerváltás, politikusok, politológusok és történészek új csapata, akik helyre tették az egészet és onnantól mindenhol megjelenhetett már a valós terminológia, vagyis, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt. Ez áll ma is  a tankönyvekben, tegyük hozzá: helyesen. De mi is a különbség pontosan?

Nos, a forradalom egy hirtelen bekövetkező, gyors és erőszakos lefolyású hatalomváltás, mely teljes és gyökeres változást hoz egy-egy állam társadalmi, politikai berendezkedésében, mégpedig széles néptömegek spontán részvételével. A kommunista felfogás pozitív előjellel látja el a jelenséget, mert a marxisták szerint a forradalmak mindig fejlettebb rendszerekhez vezetnek, hiszen a királyságot néphatalomra, azaz köztársaságra cserélik. Vagyis szerintük a forradalmak, kivégzik a zsarnok királyokat (1649-ben I. Károlyt, 1793-ban XVI. Lajost, 1918-ban pedig II. Miklóst), majd hatalomra segítik a dolgos nép fiait. Természetesen igazságot szolgáltatva, mert a hatalmat mindig annak kell birtokolnia (legalábbis a kommunisták szerint), aki  az államot munkájával működteti és a javakat megteremti (munkásnak, parasztnak).

forradalom1.jpg

Mindezzel szemben, mi az ellenforradalom? A felsoroltak ellentéte, vagyis az a folyamat, amikor a jogos néphatalmat egy királyságra vágyó réteg (vagy csoport) próbálja megdönteni, mely a gazdagok, nemesek, főpapok, konzervatívok uralmát akarja visszaállítani. (Legalábbis a kommunisták értelmezésében.) Szerintük ilyen ellenforradalom zajlott 1919 -ben és 1956 -ban is, hiszen míg az előbbi esetben a baloldali forradalmak (őszirózsás forradalom + tanácsköztársaság) kialakított rendjét horthysták döntötték meg, addig az utóbbi esetben (1956-ban) a nyugati dekadenciát és imperializmust szolgáló fasiszta reakciós csoportok léptek fel a törvényes rend ellen (ismét csak hangsúlyozva: a kommunisták értelmezésében). No és mi a valóság?

A valóság az, hogy a forradalom nem mindig igazságos, gyakran éppúgy zsarnoki rendszereket teremt, mint egy monarchia. Lásd: jakobinus állam 1793-ban, vagy Lenin állama a cár kivégzését követően. A másik fontos körülmény, hogy az "ellenforradalom" kifejezés a XX. században nehezen értelmezhető kifejezés, de 1956 -ra a legkevésbé sem alkalmazható. Az 1956 -os események társadalmi igazságosságot, demokráciát, társadalmi - gazdasági pluralizmust illetve polgári szabadságjogokat céloztak, vagyis valódi forradalmat valósítottak meg. Több, mint ezer éves krónikánk összesen három forradalmat hordozott: 1848 -at, 1918 -at és 1956 -ot.

forradalom2.jpg

Lényeges, hogy tisztázzuk történelmünk fogalmait és megtaláljuk az objektivitást, múltunk eseményeinek értékelésében. Mint ahogyan az sem ártana, ha képesek lennénk helyén kezelni az államformák kérdését is. Pláne most, hogy miniszterelnökünk három hónap múlva a királyi várba költözik.

A köztársaság a közügyek és államhatalom polgárok általi közös irányítását és ellenőrzését jelenti, nagyrészt képviseleti (parlamentáris) rendszerben és többnyire alkotmányban szabályzott módon. A királyság uralkodói tekintélyre épülő berendezkedés, mely azonban szintén működhet alkotmányos módon, parlamentáris rendszerben (lásd: Egyesült Királyság, Holland Királyság, Norvég Királyság). A demokrácia meglétéhez vagy hiányához tehát egyiknek sincs köze. Épülhet autokrácia és/vagy diktatúra köztársaságban, királyságban és királyságként működő köztársaságban is. És forradalom (vagy ellenforradalom) sem kell hozzá.

 

8 komment

Szeptember 11 - A WTC tornyok lerombolása

2018. szeptember 11. 23:44 - Morpheus.

Az évfordulók már csak olyanok, hogy ilyenkor szívesen idézzük fel a megemlékezésre okot adó eseményeket. Pontosan így van ez szeptember 11 kapcsán is, mely az emberi történelem legnagyobb terrortámadásaként rögzült mindannyiunk tudatában. Aki felnőttként élte át 2001 szeptember 11 -ét, az soha nem felejti el, hogy miként hatottak rá az akkori események és haláláig emlékezni fog arra is, hogy mit csinált éppen akkor, amikor a híradásokban megjelentek azok a bizonyos iszonyatos képsorok.  Két hatalmas épület dőlt össze New Yorkban (ezek egyenként 110 emeletesek voltak és a Világkereskedelmi Központnak adtak helyet) maguk alá temettek mintegy 2605 embert.

szeptember11.jpg

Az információk fokozatosan árasztották el a világot akkoriban: egymás után jöttek a hírek arról, hogy amerikai utasszállító gépek csapódtak az említett tornyokba és hogy két másik repülőgép is lezuhant: az egyik a Pentagonban okozott károkat, a másik pedig - melyet a Fehér Ház lerombolására szántak - az utasok hősies közbelépése miatt Pennsylvánia államban ért földet (semmiben sem téve kárt). A áldozatok száma a repülők utasaival együtt (és a 19 géprablóval) 2996 -ra emelkedett. Majd 3 ezer élet veszett oda tehát azon a bizonyos napon értelmetlenül, miközben a világ egy emberként kiáltott fel: MIÉRT?

A válasz sokkal később érkezett meg, amikor az FBI mintegy 7 ezer különleges ügynök bevonásával, sok ezer tanú kihallgatásával és több tucat szakértő (mérnökök, repülési szakemberek) megkérdezésével lezárta a vizsgálatot és megállapította, hogy a terrortámadást valóban az a szélsőséges, iszlamista terrorszervezet hajtotta végre, mely magára is vállalta az akciót: nevezetesen az 1988 -ban alapított al-Káida (és annak vezetője, a szaúdi Oszáma bin Láden). 

Az ok, a vizsgálatok szerint az USA agresszív Közel-kelet politikája volt, nevezetesen: Izrael folyamatos támogatása, Szaúd-Arábia katonai partnerré tétele és a Szaddám Husszein vezette Irak erősödő szankcionálása. Az amerikai utasszállító repülőgépek felhasználása saját felhőkarcolóik ellen, eredetileg egy Khalid Sheikh Mohammed nevű al-Kaida tag fejében született meg, de a szervezet két csúcsvezetője: Oszama bin Láden és Muhammad Átef is azonnal támogatták az elképzelést. Az akciót 1999 elején kezdték el megtervezni, a 19 végrehajtót (15 szaúdit, 1 egyiptomit, 1 libanonit és egy Emirátusokból való dzsihadistát) személyesen Oszáma bin Láden válogatta ki. A 19 fős csapat (vagyis a 4 eltérítendő gépre feljuttatott terrorista) vezetője az akkoriban 33 éves, egyiptomi születésű Mohamed Atta lett. (Ő maga is az egyik gépen tartózkodott, így aktív részese volt a támadásnak.) A merénylők tisztában voltak azzal, hogy az akcióban ők maguk is meghalnak majd.

szeptember11_terroristak.jpg

A 2001 szeptember 11 -én végrehajtott terrortámadás megtervezői

Maga az akció egyszerűsége miatt volt annyira hatásos: a terroristák egyszerű késekkel, szúró-vágó eszközökkel vették át a repülők irányítását, majd vezették azokat a felhőkarcolókba. A pusztítás az ikertornyoknál hihetetlen volt: óriási tűz keletkezett, majd előbb a déli torony dőlt össze (56 perccel a becsapódást követően, vagyis 9 óra 59 perckor), majd az északi torony omlott össze (102 perccel a becsapódás után, 10 óra 28 perckor). A becsapódás és az összeomlás közt a környező utcákban és épületekben tartózkodók azt látták, hogy sokan a mélybe vetették magukat a WTC tornyok felső emeleteinek ablakaiból, az öngyilkosságot választva. 

Az USA bosszúja nem maradt el és három síkon indult: az egyik a terrorizmust legjobban támogató, tálibok uralta Afganisztán megtámadása lett (2001 október 7-én, az "Operation Enduring Freedom" hadművelet keretében), a másik Irak lerohanását hozta (2003 március 20-án), a harmadik pedig Oszama bin Láden utáni hajszával kezdődött. Az al-Kaida vezért azonban csak 10 évvel a WTC támadás után, 2011 május 2-án tudta csak megtalálni és megölni egy Navy SEALs egység, a pakisztáni Abbotábád városában. (A halálos lövést egyébként egy Robert O'Neill nevű katona adta le.)

Szeptember 11 örökre bevonult az emberiség történelmébe, mint az értelmetlen gyilkolás, az elvakultság és a vérengzés szimbóluma. 2018 -ban, a 17 éve történtekre emlékezünk.

***

3 komment

Valóban a türkök rokonai volnánk?

2018. szeptember 04. 23:33 - Morpheus.

Orbán Viktor miniszterelnök Kirgizisztánban részt vett a "török nyelvű államok együttműködési tanácsának" VI. ülésén, ahol kijelentette, hogy a magyarok Attila (vagyis a hunok) leszármazottai és a türk népekkel nyelvrokonságban állnak. Pont.

turk_talalkozo.jpg

Túllépve azon, hogy mindezt nem egy történész vagy nyelvész, hanem egy jogász mondta (ráadásul kijelentő és nem feltételes módot használva), felmerülhet bennünk a kérdés: miért is jó annyira nekünk, ha az ázsiai türk államokkal "közösködünk"? Annyira "közösködünk", hogy példaképnek és rokonnak is tekintjük őket? Egyáltalán: tényleg a türkök az őseink? Megjegyzem nekem speciál biztosan nem, mert bár magyarnak vallom magam, őseim még Mária Terézia korában, svábokként (vagyis katolikus délnémet földművesekként) telepedtek le a Dél-Dunántúlon. Ha távoli őseim kilétének felderítésére tett erőfeszítéseim (amit még egyetemista koromban tettem) helyes nyomvonalon haladtak, kijelenthetem: német gyökerű felmenőim inkább harcoltak a törökökkel, mintsem rokonaiknak tekintették volna őket. Hozzáteszem: kicsit sem bánom, hogy nincs közöm a muszlim vallású, ázsiai kirgizekhez, kazahokhoz, üzbégekhez és törökökhöz. Bár elfogadom, hogy Orbán Viktor velem ellentétben örömmel tekinti vér-testvéreinek a kazah puszták és kirgiz hegyek lakóit, én a magam részéről inkább megmaradok európai identitásúnak (és több száz évre visszamenően kereszténynek).

De végül is mi a közös a török nyelvű (és hagyományú) 6 államban: Törökországban, Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban (mely országokban egyébként ma együttesen 150 millió ember él)? Például az, hogy mindegyikben Allahot imádják, aztán, hogy mindegyikben autokrácia - néhol kifejezett diktatúra (sőt személyi kultusz) - működik és végül, hogy mindegyikben relatíve alacsony az átlag népesség életszínvonala. Mind a hat türk államban alacsonyabb az egy főre eső GDP, mint nálunk. Kirgizisztánban még 1200 dollárt sem éri el, míg nálunk 15 ezer $ felett van. (Persze a közös jellemvonások folytathatóak: a higiéniához, nőkhöz, polgárjogokhoz, a diktatórikus vezetés elfogadásához való viszonnyal is, de nem letérve a fő nyomvonalról, most csupán a legfontosabbakra fókuszáltam.) Miniszterelnökünk nagy keleti barátkozása kapcsán mondhatnám egyszerűen, hogy "legyen csak rokona a türköknek Orbán Viktor, ha annyira akar, csak bennünket hagyjon ki belőle", de neveltetésem és befejezett tanulmányaim nem engedik az ilyesfajta fraternizálást és tudománytalan megközelítést.

turkok.jpg

Török nyelvű országok (forrás: Wikipédia)

Ha ugyanis a tények és a tudomány "talaján" vizsgáljuk a kérdést, megállapíthatjuk, hogy egyáltalán nem tudjuk rokonaink e a türk népek és ha igen, akkor ez a rokonság mennyire vehető komolyan (vagyis mennyire erős, vagy  mennyire meghatározó)? Annak idején az egyetemen még úgy tanultuk, hogy a magyar törzsek sztyeppei vándorlásuk során (a Kárpát-medence felé tartva) áthaladtak türkök lakta vidékeken és hosszabb-rövidebb időt együtt is éltek különböző török etnikumokkal (például a Kazár Birodalom határvidékén élve csuvas-törökökkel). Volt tehát valószínűleg keveredés és nyelvi kapcsolat is (nem tagadható, hogy több száz török szó épült nyelvünkbe). Ugyanakkor sem a hun-magyar, sem a türk-magyar rokonság bizonyítás nélkül maradt a mai napig. Főleg a hun - magyar leszármazás áll gyenge tudományos lábakon, tekintve, hogy sem térben, sem időben nincs egyetlen egyezés sem a két nép (magyar és hun) együttéléséről. Egyszerűbben fogalmazva: sehol és semmikor nem tartózkodtak őseink ott, ahol a hunok. Utóbbiak 375-ben lépték át a Volgát és szerveztek birodalmat Európában (Kárpát-medencei központtal, 434 és 453 közt Attila vezetésével), majd 100 esztendővel később (475 körül) visszatértek Ázsiába, ahol fokozatosan beolvadtak az ott nomadizáló etnikumok szórvány csoportjaiba. Mindez bőven a magyar törzsek sztyeppei megjelenése ELŐTT zajlott! Levedi (vagyis első ismert törzsi vezetőnk) csak a 9. században (a 800-as évek közepén) bukkan fel a forrásokban (pl. bizánci írásokban), a róla elnevezett levédiai területeken. Ekkor már egyetlen korabeli írás sem emleget hunokat a térségben.

Visszatérve a türk kérdésre: a mai magyar identitásnak legkevésbé sem része a türk rokonság (ha létezik egyáltalán). Közel állnak viszont hozzánk (kulturálisan és történelmileg is) a lengyelek, a horvátok, a németek és a több környező, európai keresztény nép is, de a török biztosan nem. Az oszmánokkal évszázadokon keresztül álltunk harcban: már Nagy Lajos királyunk is csatázott velük (1366 -ban), majd jött a Hunyadiak kora, Nándorfehérvár ostroma, Mohács, a török megszállás, Eger hősies megvédése illetve Zrínyi Miklós küzdelme a 17. században. Később, 1699-re (karlócai béke) nagyrészt kiűztük őket Magyarországról (európai összefogásban, de főleg az osztrák seregeknek köszönhetően), de még a 18. században is fel-fel lángoltak az összecsapások, egészen az 1791-es szisztovói békéig. Összesen tehát 425 esztendőn keresztül folyt a magyar vér a törökök miatt (1366 és 1791 között), miközben nem kevesebb, mint 20 generáció szentelte életét az oszmánok elleni harcnak. Most meg hirtelen rokonaink lettek?

Ha már mindenképp rokonokat kell keresnünk (hiszen erre bizonyos társadalmi csoportokban igény, kormányzati körökben pedig politikai szándék is van) és erre a finneket nem tartjuk megfelelőnek, noha fejlett és sikeres "működő" keresztény országban élnek (ahol bezzeg a GDP háromszorosa az itteninek és Európában a 10 legmagasabb közé tartozik), vajon miért épp az ázsiai diktatúrákban élő, elmaradott, muszlim vallású türköket választjuk? Miért kezeli tényként a velük való feltételezett rokonságot miniszterelnökünk? 

A magyarság európai nép, európai értékekkel és hagyományokkal. Nem kellene pillanatnyi érdekek miatt eldobni másfél évezred történelmét. Őseink írták ugyanis ... gyakran vérrel. 

*** 

147 komment

Horthy - Kádár - Orbán

2018. április 29. 13:24 - Morpheus.

Történelmünk utolsó 100 évét három diktátor határozta meg, akik együttesen 1920 és 2020 közt (megelőlegezve, hogy az elkövetkező két évben minden marad úgy, ahogyan most van) pontosan 71 évig kormányozták Magyarországot. Az első Horthy Miklós volt: 1920 és 1944 közt (24 éven át), a második Kádár János: 1956 és 1989 közt (33 éven keresztül), a harmadik pedig Orbán Viktor 1998-2002, és 2010 óta (vagyis 2020-al bezárólag 14 éven át. Persze 2022-ig lesz miniszterelnök, de a kerek 100 esztendő miatt vegyük most a 2020-at alapul). Egy jobboldali konzervatív, egy szocialista és egy jobboldali nemzeti rendszer követte egymást, melyekben közös volt, hogy antidemokratikus módon működtek, bár nem egyforma mértékben. Kádár időszakát az egypárti diktatúra jellemezte, szovjet függésben, Horthy és Orbán pedig autokráciát valósítottak meg, egyikük a Hitler vezette Németországgal, másikuk pedig a Putyin vezette Oroszországgal építve ki szoros kapcsolatokat. 

horthy_kadar_orban.jpg

A három rendszer ugyanúgy marginálta a pártokat: Horthy betiltotta a kommunistákat (1921. évi III. tc.) és nyílt választásokat tartott (lehetővé téve a nyomásgyakorlást), Kádár egyetlen pártot sem engedett működni (csak a kommunistákat), Orbán pedig belülről bomlasztja az ellenzéki szervezeteket és ellehetetleníti a civilek működését. Mindhárom rendszer korlátozta a szabad sajtó működését is: Horthy alatt a baloldali újságírók "rejtélyes" halála volt jellemző (pl. Somogyi Béla és Rózsa Ferenc megöletése), Kádár csak pártlapokat engedett működni, Orbán pedig kiszorítja a az ellenzéki orgánumokat és újságokat a közéletből (lásd: Népszabadság, Class FM, Lánchíd Rádió, Magyar Nemzet, megyei lapok ... stb megszűnései). 

Mindhárom rendszer ellenségképeket gyártott, melyekkel manipulálni tudta a lakosságot: Horthy a trianonista nyugatot démonizálta (pedig valójában az antant segítette hatalomra), Kádár a nyugati mételynek tartott imperialistákkal riogatott, Orbán meg azt akarja elérni, hogy legfőbb ellenségeinknek az EU vezetőket és a migránsokat  tekintsük. Mindhárom rendszer szoros kapcsolatokat ápolt bizonyos nagyhatalmakkal: Horthy Németországgal, Kádár a Szovjetunióval, Orbán meg a keleti diktatúrákkal, így Oroszországgal, Kínával, Törökországgal ... stb. Mindhárom rendszer kialakította a maga példaképeit és ikonjait: Kádár a nagy kommunista vezetőket és elődöket (Marxt, Lenint), Horthy a konzervatív magyar arisztokratákat, Orbán pedig a történelmi múltunkból vett példákat, például: Tisza Istvánt, Klebelsberg Kúnót, Horthyt ... stb. Mindhárom rendszer kitermelte a maga külön elit kasztját, a megkülönböztetett, kiváltságosokat: Kádár a párt-főtitkárokat (akiknek bármit lehetett), Horthy a vitézeket (hiszen a vitéz rendben csak hívei kerülhettek), Orbán meg az oligarchákat és a Fidesz-vállalkozókat. Mindhárom rendszer hosszú távra rendezkedett be, jelentős szerviensi kört kialakítva, akiket érdekeltté tett a hatalom kiszolgálásában, így egy-egy, több évtizedes korszak fűződik neveikhez: Horthy-kor, Kádár-kor, Orbán-kor. 

A magyar néplélek mindig kedvelte az erőskezű vezetőket, a korszakokat teremtő vezéreket, kormányzókat, diktátorokat, akik országunkat a jellegzetes pannon-gőg jegyében világhatalmi tényezőkké tették (vagy azt hitték, hogy azzá teszik). Horthy a Nagy-Magyarország visszaállításáról álmodozott, Kádár a legnagyobb hidegháborús tömb élenjáró államává és legvidámabb barakkjává tette hazánkat, Orbán pedig az egész EU -val áll szemben, miközben azt hiszi, ha Kínával és Oroszországgal "barátkozik", akkor egyenrangú lesz velük, Magyarország pedig világhatalmi tényezővé válik. Mindhárman rosszul mérték fel helyzetüket: Nagy-Magyarország visszaállítása helyett előbb a nácik, majd a kommunisták fosztották ki hazánkat (és rombolták le városainkat), a Szovjetunió úgy omlott össze, hogy Magyarország jelentéktelen kisállam maradt, mely a rendszerváltás utáni versenyben még le is maradt KGST beli társaitól, ma pedig a nagy keleti diktatúrák (Oroszország, Kína) inkább kihasználják kétkulacsos szerepünket és afféle trójai falóként tekintve ránk csak felhasználnak arra, hogy befolyást (és infókat) nyerjenek az EU működésében. Végül érdemes megjegyezni: mindhárom rendszerben fontos szerepet töltött be egy-egy karhatalmi erőszakszervezet: a Horthy idején a szuronyos puskákkal járöröző csendőrség, Kádárnál az ÁVH örökébe lépő BM - állambiztonsági szolgálat, Orbánnál pedig a TEK és a felbérelhető kopaszok (lásd: liget-tüntetés, Nyakó féle ügy).

Zárásul feltehetjük a kérdést: vajon képesek vagyunk e tanulni történelmünkből és végre nem diktátorokat szolgálni? Aligha. Legalábbis a felerészben ázsiai, felerészben európai identitású magyarság egyik része biztosan nem. De kérdés az is: vajon megértjük e valaha, hogy a magyarság csak akkor vívhatja ki tiszteletét a népek közösségében, ha becsületes úton jár? Vajon tudunk e mit kezdeni egy igazi demokráciával, mely csak egyetlen egyszer, 1989 és 2010 közt fordul elő történelmünkben? A válaszokat a jövő rejti és csak az idő tudja megválaszolni. De a jelenlegi helyzetet elnézve nagyon nem úgy tűnik, hogy a helyes úton járnánk. Már megint.

144 komment

Most akkor csaltak, vagy nem csaltak?

2018. április 11. 08:16 - Morpheus.

Olyan ez a játék, mint a "lopnak, vagy nem lopnak" című össznépi társas, melyben a Forrest Gumpok  diktálnak nekünk. Azok, akik a legutóbbi hvg -n bemutatott videón hőbörögtek azon, hogy állítólag hamarosan bevezetik az arab számokat az EU -ban. Micsoda szemtelenség, amikor nekünk ott vannak a jó kis magyar számok. Meg azok, akik kirakják transzparenseikre, hogy az ENSZ csak  saját országában diktáljon, ne itt! Az ENSZ!!! És azok, akik szerint nem kéne beengedni ide a pirézeket. (A rohadékok megerőszakolják asszonyainkat, ha idegyünnek. A mocskok.) Szóval ilyen emberek is szavaztak április 8-án (nem kétséges, hogy kikre), a Gábor és Emőke videók alanyai, a nagyon okos választópolgárok, akik szerint "semmi nem számít, csak ne gyüjjenek a migráncsok".

Hogy csalt e a Fidesz-gépezet, mikor dekára annyi szavazatuk és mandátumuk lett, ami éppen pont elég nekik a kétharmadhoz? Hogy csaltak e, amikor percekre leállt a választások alatta a számítógépes rendszerük? Hogy volt e csalás, amikor számtalan választókörzetben CSAK Fideszesek számolhatták a szavazatokat, mindenféle kontroll nélkül? És mindezt úgy, hogy a választás előtti hónapokban null 24-ben nyomatta a pártpropagandát a közpénzből fenntartott állami televízió a CSAK ezt a csatornát néző vidékieknek, mingráncsokkal riogatva a szerencsétleneket. A csalást bizonyítani soha nem lehet majd, de azért hülyék sem vagyunk. Még a Gáborok és Emőkék Magyarországán is akadnak olyan értelmes emberek, akik nem épp Londonban, vagy Münchenben keresik az eurót. Ők azok, akik használni tudják a fejüket és nem a Fidesz vallás hívei. 

A választási csalásnak egyébként sok formája létezik. Amit április 8-án láttunk az egy profi és sokrétű megoldás volt. EBBEN valóban profik, mint ahogyan mindenben, ami stikli, csúsztatás, ügyeskedés, kavarás, lopás, csalás, trükközés ... stb. Mondjuk az is valami, hogy legalább tökös kormányunk van, nem pedig balfékek gyülekezete. Ugyanakkor kevés vigasz ez, ha újabb 4 évnyi lopást nézhetünk most majd végig a Gáborok és Emőkék lelkes tapsikolása közepette. Szürreális világ jön, melyből a maradék értelmiség is elmenekül majd nyugatra. Igen, a tönk szélén álló, válságba került, migránsokkal teli nyugatra. Mert valahogy keletre a kutya sem nagyon akar menni. Még a Fideszes nagykutyák gyerekei és rokonai sem. 

Dőljünk tehát hátra és tűrjünk. Vagy tiltakozzunk, esetleg húzzuk el a csíkot. Már aki teheti. Mert a Gáborok - Emőkék Magyarországa következik egészen 2022-ig. Király lesz.

176 komment

Az ország választott: papírforma szerinti végeredmény született

2018. április 09. 08:59 - Morpheus.

Ahogyan a Medián a voksolás előtti napokban megjósolta - közel azonos eredményekkel, mint amit egyébként a Morpheusz blog februárban prognosztizált - egyértelmű győzelmet aratott a FIDESZ-KDNP és Orbán Viktor a 2018 április nyolcadiki  országgyűlési választásokon. Elsősorban a vidéki kistérségekben arattak a kormánypártok, míg Budapesten és a nagyvárosokban kiegyenlítettebb volt a küzdelem. A végeredményeket főleg a 2014-es választásokkal érdemes összevetni, mert ha ezt megtesszük, akkor jól látszódik, hogy nagyjából ugyanaz jött ki ezúttal is, mint 4 éve. 

valasztas_2018.JPG

Ha röviden - tömören akarnánk megfogalmazni: minden maradt a régiben, hangyányival erősebb Fidesz mellett. A következtetések levonása is érdekes. A magunk részéről három  konklúziót tennénk:

  • 1.) -- A vidék és a kistérségek meggyőzése nélkül soha nem váltható le a Fidesz.
  • 2.) -- A migráns kérdés jobban érdekli az embereket mint a korrupció (bármekkora is legyen) igy az előbbi hatékony "kezeléséért" hajlandóak elnézni az utóbbit.
  • 3.) -- Csak teljesen új pártok képesek ellenzéki győzelemre, tehát 2022-re új ellenzékre van szükség.

Mindezeken túl az eredmények értékelésénél adódik a kérdés: kik a választás legnagyobb vesztesei? Ha a mandátumok változását nézzük, akkor a szocik, hiszen 28-ról 20-ra csökkent képviselői helyeik száma. A DK bővült, hisz 4 helyett már 9 mandátumuk van (egy önálló frakcióban) és bővült az LMP is, mert 5-6 helyett 8 képviselőjük ülhet az új parlamentben. Keveset vesztett, sőt inkább nyert a Jobbik is, lévén most már egyértelműen ők a legerősebb ellenzékiek és 23 helyett 26 képviselői hellyel rendelkeznek.

valasztos_2018.JPG

Vesztesek azonban a szocikon túl az Együtt és Momentum tagjai is, mert a rengeteg beleölt munka dacára alig értek el valamit. Ez már csak azért is szomorú, mert átgondolt és jól kidolgozott programokkal, tervekkel álltak elő.

Tanulság? Szűrje le mindenki maga, de egy biztos: a magyar lakosság túlnyomó többsége elégedett a gazdaság, migráció, egészségügy, oktatás és külpolitika Fideszes "kezelésével" és nem zavarja a korrupció sem. Az adatok alapján mindezekkel "csak" 45 százaléknak van baja és alig 25% (négy emberből egyetlen egy) érzi meggyengültnek a demokráciát. Mindenesetre április 8-án a kormányzat és Orbán környezete megerősítést kapott arra vonatkozóan, hogy még bátrabban tegye amit eddig: a korrupció kiszélesítését, az állami közpénzek oligarchák felé való átjátszását, az EU -ból való kilépésünk (kidobatásunk) előkészítését és az oktatás illetve egészségügy marginálását. Márpedig ha a többség EZT akarja, akkor meg kell hajoljunk akaratuk előtt.

***

1 komment

Kormányváltó a hangulat?

2018. április 05. 11:38 - Morpheus.

Már csak két nap és kiderül, hogy bukik e a harmadik Orbán-kormány, vagy megalakul a negyedik Orbán Viktor vezette minisztertanács is a NER újabb 4 évre történő "tartósításával". Ha az utóbbi következik be és Orbán kitölti új ciklusát is, akkor történelmi rekord születik, hiszen eddigi miniszterelnökeink sorában még soha senki nem volt hatalmon 16 éven keresztül (még Tisza Kálmán sem, aki a jelenlegi csúcstartó az 1875 és 1890 közti regnálásával.) Kérdés azonban, hogy kormányváltó e a hangulat?

A kérdés eldöntése nem könnyű, két okból sem: egyrészt mert nem tudjuk a közvélemény-kutatói felmérések pontosságát, mivel nem ismert, hogy hányan adnak megtévesztő válaszokat a felmérést végzők kérdéseire. Történelmi tény, hogy minél erősebb egy diktatúra, annál inkább hajlamosak az emberek hazudni vagy megtévesztően válaszolni a politikai kérdésekre. (Ennek láthattuk érdekes megnyilvánulását február 25 -én Hódmezővásárhelyen, ahol az előzetes felmérésektől gyökeresen eltérő végeredmény született.) A másik bizonytalanság a részvételi hajlandóságban van, hiszen nem tudjuk, hogy 70% közelében lesz e, mert ha igen, vagy esetleg eléri a 75% -ot is, akkor a legtöbb elemző szerint szinte bizonyos egy politikai fordulat.

Ami tehát az április nyolcadikára várható választási végeredményt illeti: bekövetkezhet a "papírforma" vagy születhet váratlan meglepetés. De mit jelent a papírforma? A Medián friss felmérése szerint a Fidesz győz majd és stabil kétharmadot szerez a parlamentben, vagyis 142 képviselőjük lesz, míg a többi párt a következők szerint szerez mandátumokat: Jobbik: 22, MSZP-P: 19, LMP: 8, DK: 7. Ez egyébként nagyon közel áll a blogunk februári mandátum becsléséhez melyben Fidesz 149 helyet szerez (kb. 2,4 millió szavazattal és 47-48%-os eredménnyel), második a Jobbik 22 parlamenti mandátummal (0,8M voks, 16%), harmadik az MSZP-P 15 hellyel (0,65M voks, 13%), negyedik az LMP 7 mandátummal (0,4M voks, 8%) és ötödik a DK 6 hellyel (0,35M voks, 7%).  A Medián szerint a választók a következő arányok szerint voksolnak majd:

  • Fidesz-KDNP: 46%
  • Jobbik: 19%
  • MSZP-P: 14%
  • LMP: 7%
  • DK: 6%
  • Egyéb: 8%

Nos, ha EZ a papírforma, akkor bizony nem várható kormányváltás és nincs is ilyen hangulat az országban. Ugyanakkor épp az említett két tényező miatt (megtévesztő válaszok adása + magas részvétel) igenis lehetséges egy jelentős fordulat, amire a hódmezővásárhelyi polgármesterválasztás a precedens. Nehéz megjósolni tehát, hogy mi fog történni, de két dolog biztos és ezeken fog múlni minden:

  • 1. --- Elhiszi e a nem Fidesz-szavazónak számító 5,6 millió voksolásra jogosult magyar választópolgár, hogy nem csak a jelenlegi rendszer és Orbán Viktor védheti meg az országot a migránsoktól?
  • 2. --- Lesz e akkor mozgósítóereje a választásnak, hogy a szavazásra jogosultak 74-75% -a az urnákhoz járuljon?

Ha mindkét feltett kérdésre IGEN a válasz, akkor LESZ KORMÁNYVÁLTÁS, ha viszont NEM, akkor újabb négy esztendőre marad minden a régiben. Hamarosan kiderül. Visszaszámlálás indul.

147 komment

Történelmünk legkiszámíthatóbb parlamenti választása jön

2018. február 18. 12:23 - Morpheus.

Alig 50 nap múlva parlamenti választások lesznek Magyarországon, melyek végeredményével kapcsolatban számtalan "jóslás" és becslés látott már napvilágot. Ám a helyzet az, hogy az április 8 -ra tervezett voksolás az egyik legkiszámíthatóbb lesz történelmünkben. Voltak persze választások, melyek meglepő eredményt hoztak, - például 1947 augusztus 31-én, amikor a kommunisták a sok csalás dacára, mindenkit meglepő módon csak 22% -ot tudtak elérni (ez volt a híres kék-cédulás választás), vagy a 2006 -os voksolás, melynél az utolsó pillanatig kérdéses volt a végeredmény és amelyen egy hajszállal tudott csak győzni az MSZP-SZDSZ koalíció - ám az idei biztosan nem ilyen választás lesz.

Nagyjából pontosan megjósolható (a részvételi aránytól kezdve egészen a végeredményig) minden. Várhatóan 5 millióan fognak majd az urnákhoz járulni (ami 62-63% -os részvételi arányt jelent) és várhatóan a Fidesz-KDNP győz majd, könnyedén megszerezve a kétharmadot. A kormányzó pártszövetség legalább 2,3-2,5 millió szavazatra számíthat (46-50%), vagyis a parlamenti patkóban lazán lesz 149 helyük. Az előrejelzések szerint a második a Jobbik lesz, 16% -os eredménnyel (0,8 millió vokssal) 22 parlamenti helyet szerezve. Harmadik befutó az MSZP-PM lehet 13% -kal (0,65 millió szavazat) 15 mandátummal, a negyedik és ötödik pedig szoros versenyben a DK és az LMP, mindketten 7-8% körüli arányokkal (0,35-0,4 milliós szavazótáborok mellett) külön-külön 6-7 képviselői széket elfoglalva. Kérdések, csak a részletekben merülhetnek fel: például az említett DK és LMP "párharc" végkimenetele, vagy az MSZP - Jobbik versengés lezárulása.

A különböző közvélemény-kutató cégeknél a pártpreferenciák jó ideje mutatnak azonos (vagy nagyon hasonló) adatokat. Komoly változások nincsenek, a lakosság véleménye csupán apróbb változásokat mutat, lényegi különbségek igazából nem tapasztalhatók.

partok_grafikon.jpg

A publikációkat, kutatásokat és a közhangulatot vizsgálva a Fidesz győzelem nagyjából 3 tényező miatt biztos:

  1.  A kerítés és a migránsozás "garantálja" a Fidesz győzelmét
  2. Orbán Viktor iránti tisztelet (szeretet), kultusz szavatolja győzelmüket
  3. Az ellenzék iránti ellenszenv és hiteltelenség borítékolja vereségüket

Ha mégis minimális meglepetés születne, az egy szokatlanul magas részvételnek lenne köszönhető, mert ha ez 70% fölé menne, akkor "veszélybe kerülne" a Fidesz kétharmada és az sem kizárt, hogy a bejutáshoz szükséges 5% -os küszöböt elérné valamelyik kis-párt, például a Momentum vagy az Együtt. De ez csak kiemelkedően magas részvételnél jöhetne szóba. Eddig egyetlen egyszer, 2002 -ben emelkedett 70% fölé a részvételi hajlandóság (70,53% volt az első fordulóban).  

A kampány hivatalosan most kezdődik - 50 nappal a választások előtt - ami azt jelenti, hogy elvben még változhat az emberek párt-prefenciája, a realitás azonban azt mutatja, hogy gyakorlatilag nem kerülhet napvilágra olyasmi, ami megváltoztatná a 2,5 milliós kormánytábornak vagy a 3 milliós passzívak és bizonytalanok táborának alapvető véleményét. Történelmünk legkiszámíthatóbb választásának nézünk tehát elébe.

6 komment